Vakok és Gyengénlátók







Orvosi rendelőnek otthont adó épületrész akadálymentesítése Újdombrádon
Településünkön lévő orvosi rendelőnek otthont adó épületrész akadálymentesítését valósítottuk meg.A projekt keretében megtörtént az akadálymentes parkoló, bejárathoz vezető járda, rámpa, előlépcső és akadálymentes illemhely kialakítása, valamint a főbejárati ajtó és beltéri ajtók megfelelő átalakítása.

Település bemutatása


Borgászkától az önálló Újdombrádig

Dombrád község első lakói a határ északi és keleti sarkában telepedtek le. Ennek az volt az oka, hogy csak azon a részen voltak a mocsaras tájból kiemelkedő és biztonságot jelentő dombok. A település nagy határral, csaknem 13.000 hold földdel rendelkezett. Északról a Tisza, délről pedig a „Belfő” főcsatorna határolja. Valójában Dombrád és Újdombrád határa szerves része a Rétköznek nevezett tájegységnek.

Két, a környezetéhez viszonyítva magasabb fekvésű terület volt a dombrádi határ dél-nyugati részén a Borgászka és Karkhalom nevű tanya. A két tanya közötti területen az 1900-as századfordulón kezdtek lakóházakat építeni, és folyamatosan letelepedni, főleg a környező tanyavilágban élő családok (Dombóc-, Ferenczy-, Veress-, Tóth tanya). Generálta az egységes településsé formálódást az 1905-ben átadott, Nyíregyházától Dombrádig megépült kisvasút, amely nemcsak Újdombrád életében, hanem az egész Rétköz életében, és további sorsában is fontos szerepet játszott. A vasúttal szinte egy időben épült a tájegység legnagyobb szeszgyára a karkhalmi tanyára. Az 1992-ben bekövetkezett felszámolásáig 20-30 család megélhetését biztosította. Ugyanilyen jelentősége volt annak a vízrendezési folyamatnak, amely lehetővé és alkalmassá tette a határ nagyobb területen történő megművelését és a letelepedés feltételeinek biztosítását.

A földrajzi környezet, és a táji adottságok (sík terep, jó minőségű és jó vízháztartású talaj) a földművelést, mint egyetlen megélhetési formát jelentette, ami a későbbiek során is, tulajdonképpen napjainkig is jellemző. Az I. világháború után a nagybirtokosoktól részes művelésre kapott két hold föld jelentette a megélhetést a parasztság számára, mely mellé 800 ölre  legelőjogot is kaptak.

A kisemberek folyamatosan önálló gazdálkodásba fogtak. Kezdetben az addig részműveléses területek bérlésével, később azok megvásárlásával. Az 1945-ös nagybirtok felosztás során azok is földhöz és lakhelyhez jutottak, akik addig cselédként éltek. Az egyéni gazdálkodásnak és boldogulásnak az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek megalakítása azonban gátat szabott. Az akkori körülmények között a szegény embernek biztosabb megélhetést nyújtott a Szövetkezettől kapott „fizetés”, ezért szinte minden család beszolgáltatta vagy eladta a tulajdonát képező kevéske földjét.

Jelentős volt azoknak a száma, akik ekkor felhagyva a mezőgazdasággal a városokban (Nyíregyháza, Kisvárda, Miskolc, Budapest) – bányákban, építőiparban, gyárakban, vasútnál – kerestek munkát. Jelentős számú család pedig el is költözött a városokba.

Az egységes település kialakulását és önálló közösség létrejöttét jelezte, hogy igény jelentkezett saját templomra. 1944-ig az iskola egyik tantermében tartották az istentiszteleteket. 1944-ben a Borgászka legmagasabb pontján álló, a korábban az Ehnreich család tulajdonában lévő magtárépületből kialakították a katolikus és református közösségnek is helyet adó imaházat, mely a mai napig is, ma már csak a katolikus közösség templomaként funkcionál. (A református gyülekezet az ezredfordulón saját templomot épített, melyet 2001. tavaszán szenteltek fel.)

A folyamatosan kialakított lakhelyek beépítésével a II. világháború végére kialakult a mai településszerkezet. Az addigi, a környező tanyák gyerekeinek oktatását, nevelését biztosító iskola – amely a Borgászkán volt – folyamatosan bővítésre szorult. 1950-ben még két tantermet és egy tanítói szolgálati lakást építettek hozzá. Az 1970-es évek elején pedig az iskolával egy épületben helyi óvoda kezdte meg működését.

Ebben az időszakban a településrész még 1000 fő feletti lakónépességgel rendelkezett. Ennek megfelelően az általános iskola is 8 osztállyal működött. A folyamatos népesség csökkenés, és a velejáró gyermek szaporulat csökkenés következtében 1975-től csak az alsó tagozat oktatása folyik helyben, a felső tagozatosok a dombrádi általános iskolában tanulnak. Főleg az óvodai nevelési körülmények javítása érdekében, valamint az elavult épületrészek kiváltására az 1980-as évek közepén két új tanteremmel és egy szolgálati lakással megfelelő körülmények teremtődtek a helyi nevelési, oktatási feladatok ellátásához.

A kollektivizálás időszakában, 1962-ben kultúrház épült a település központjában, melyben később helyet kapott és működött a mozi, és a mai napig helyet ad a háziorvosi rendelőnek. Ugyanebben az évben került sor a település villamosítására.

A következő, a település infrastruktúrájának fejlesztését segítő nagyobb volumenű fejlesztés időszaka az 1980-as évek elejére esik. Elkészült az ivóvízhálózat, valamint a belterület részleges belvízrendezése.

Mint a település nevéből is következtetni lehet - amelyet a II. világháború után vett fel ­- maga Újdombrád mindig szoros kapcsolatban volt, és a mai napig is van Dombráddal. Függetlenül attól, hogy még mint néhány tanya alkotta településként vagy már mint egységessé formálódott településrészként. 1962-től a tanácsi kirendeltségként működött a település, az önállósodás után pedig egyes önkormányzati feladatok ellátására (egészségügyi ellátás, oktatás, temető fenntartás) létrejött önkormányzati társulások kötik egymáshoz a két települést.

Újdombrád  1988.  december  31-ig  Dombrád  egyéb  belterülete,   Szabolcs-Szatmár-

-Bereg megye legnagyobb tanyája volt. 1989. január 1-től vált teljes jogú, önálló településsé. Az első önkormányzati választásig elöljáróság irányította a települést. Az 1990. évi választások után három évig még nem rendelkezett saját hivatallal, a hivatali feladatokat körjegyzőségben látta el Dombráddal.

1991-ben döntött úgy a képviselő-testület, hogy önálló polgármesteri hivatalt alapít. Ennek alapján 1992. január 1-től a korábbi kultúrházban kapott helyet az önálló hivatal.

Az önállóság, valamint a rendszerváltás kezdeti időszaka adta lehetőségeket kihasználva olyan alapvetőnek mondható fejlesztési beruházások valósultak meg (belterületi utak pormentesítése, földgázprogram, távközlés fejlesztés),  amely szükségesek voltak ahhoz, hogy az önállóvá válás ne csak egy államigazgatási eljárás legyen, hanem kézzelfogható eredményeket is hozzon. 













A szavazás szünetel










A portál az Informatikai és Hírközlési Minisztérium támogatásával készült.